Robbie Williams-szel egy színpadon: azóta sem mosta ki azt a pólót

Nyíregyháza – Mekkora szerencse kell vajon ahhoz, hogy 75 ezer rajongó közül éppen azt az egyet válassza ki az imádott világhírű sztár, aki talán a legeslegjobban szeretett volna közvetlen közelről találkozni vele. Kovács Krisztina álma valóra vált: Robbie Williams a színpadra hívta a nyíregyházi jogász hölgyet.

 

Meglátni és megszeretni – no, nem egy pillanat műve volt. De egy ­kétórás koncertfelvétel betette a kaput Kovács Krisztina számára. Az a nevezetes 2003-as, Knebworth Parkban rögzített buli megtekintése bőségesen elegendőnek bizonyult, hogy belezúgjon Robbie Williamsbe. Na nem úgy. Csak mint rajongó. Rongyosra nézte az ominózus DVD-t, a többi pedig tündérmese. Illetve dehogyis. Maga a valóság.

 

Háromszor Budapesten, egyszer a londoni futballszentélyben, a Wembley-ben, legutóbb Pozsonyban tombolt az angol popikon előadásán. Mígnem eljött a Sziget Fesztivál nulladik napja. Ami, persze nem egy nulladik típusú találkozás. A negyvenegy éves szupersztár szeme ugyanis megakadt a nyíregyházi jogász hölgyön. Na, nem véletlenül.

 

A minap megejtett hangverseny a harmadánál tartott, amikor Robbie Williams intett, Kovács Krisztinát sem kellett noszogatni – máris a színpadon termett. Hetvenötezer embert kerülgetett a sárga irigység, alighanem jó néhányan a fél életüket odaadták volna ezért a jelenetért.

– Pozsonyban nem sikerült felhívni magamra a figyelmet, holott akkor is az első sorban álltam, kezemben az önéletrajzi könyvével, amit szerettem volna dedikáltatni vele – taglalta a történteket Kovács Krisztina.

– Bár nem sikerült, a koncertet – mint mindegyiket – természetesen élveztem, és legalább a műsort is megismertem. Ennek később nagy hasznát vettem.

 

De még mennyire! A Szigeten így tutira mehetett (már ha lehet ilyet mondani). A ­délelőtti terepszemlén felmérte, hol lesz a legideálisabb hely, ahol szinte testközelbe kerülhet kedvencével. A szlovák túrán eszébe véste, hogy a hangverseny akusztikus része a legprímább alkalom a kontaktusra. Mivel a pesti banzájon ugyanazt a műsort nyomták, amit ő már betéve ismert – eljött a várva várt perc. Élete álmának beteljesülése. Ő lett a szerencse kegyeltje.

 

– Robbie a színpad szélén állt, három-négy méterre tőlem – ecsetelte Krisztina.

– A magasba nyújtottam a könyvet, és mintha kétszer is rám nézett volna. Intett a biztonsági őrnek, hogy kérje el tőlem, viccelődött egy sort, hogy ki olvas ilyeneket, aztán visszadobta. Aztán megint visszakérte, megkérdezte hangosan a nevemet, mondta, mutatkozzak be. Izgulni sem volt időm, tulajdonképpen fel sem fogtam az egészet. A következő számot már úgy konferálta be, hogy nekem, Krisztinának fogja énekelni. Még játszottak két nótát, a rajongók pedig tudták, hogy a Candy című dalnál hív fel valakit. A körülöttem állók már szóltak, készüljek, mert szerintük én leszek a kiválasztott. És tényleg! Leültetett maga mellé, később hosszú ölelés után adott két puszit, táncolt velem. Tíz percig lehettem a színpadon, ahol befújt a parfümjével, azt a pólót azóta sem mostam ki.

 

Egy vérbeli rajongó nem ismer lehetetlent. Amikor 2006. július 19-én az akkori Népstadionban (ma már Puskás Ferenc nevét viseli a dózerolásra váró aréna) lépett fel Robbie Williams, Krisztina és barátnője már kora reggel letáborozott a létesítmény bejáratánál. A 17 órai kapunyitást csaknem étlen-szomjan böjtölték ki a harmincöt fokos szaharai hőségben. Mindezt azért, hogy a lehető legjobb helyről, testközelből, az első sorból láthassák a brit bálványt.

 

forrás: www.szon.hu